leski-bieszczadzki

A PILOTTERÜLETRŐL

A pilot terület a Podkarpackie vajdaságban található, hegyvidéki térségben, amely két járást foglal magában: a Leski és a Bieszczadzki járást. A terület kiterjedt, ugyanakkor Lengyelország egyik legritkábban lakott térsége. Ukrajna és Szlovákia határán helyezkedik el, lefedve a Bieszczady és a Sanocko–Turczańskie-hegységet. A régió lakói számos szinten szembesülnek kirekesztettséggel, beleértve a szolgáltatásokhoz, a munkalehetőségekhez és az oktatáshoz való hozzáférést. Egyes gyermekek számára a középiskolák 50–60 km-re találhatók lakóhelyüktől, továbbá hiányoznak a bölcsődék és az óvodák. Sokan a turizmusban dolgoznak, amelyet szezonalitás és a turisták jelenléte jellemez.

A pilot terület Lengyelország egyik legmagasabb munkanélküliségi rátájával rendelkezik, a fiatalok elvándorolnak, ugyanakkor társadalmi potenciállal is bír. A kutatások azt mutatják, hogy itt a legmagasabb a nonprofit szervezetek aránya 10 000 lakosra vetítve, ami azt jelzi, hogy ahol sok minden hiányzik, a lakosok saját kezükbe veszik a dolgokat, és alulról jövő kezdeményezéseket indítanak.

A PILOTTERÜLET SEBEZHETŐ CSOPORTJAIRÓL

A Leski–Bieszczadzki térségben több sebezhető csoport került azonosításra:

Nők – távoli, hegyvidéki vidéki területeken élnek, távol az oktatási és foglalkoztatási lehetőségektől; a gyermekek és idősek gondozásának hiánya, valamint a háztartási feladatok rájuk hárulása különösen hozzájárul a nők munkaerőpiacról való kiszorulásához és pénzügyi bizonytalanságához.
Idősek – elsősorban a közlekedés szempontjából kirekesztettek, de gazdaságilag is. A szolgáltatásokhoz – beleértve az egészségügyi és gondozási szolgáltatásokat – való hozzáférés hiánya, valamint az alacsonyabb digitális készségek miatt az idősek támogatásra szoruló csoportot alkotnak.
Fiatalok – a periférikus térségekben való élet korlátozott oktatási és első munkalehetőségeket, szórakozási lehetőségek hiányát és fejlődési lehetőségek szűkösségét jelenti. Egyes fiatalok már 14–15 évesen, az általános iskola befejezése után elhagyják családi otthonukat, bentlakásos iskolákba kerülnek, majd más helyekre költöznek, és közülük sokan soha nem térnek vissza.
Fogyatékossággal élő személyek – a fogyatékosság továbbra is tabutéma, szinte láthatatlan a nyilvános térben. A kirekesztettség megnyilvánul a megfelelő nappali ellátó helyek hiányában, de a 24 órás ellátás, a megfelelő tevékenységek, az infrastruktúra hiánya és a rendszerszintű támogatás hiánya is problémát jelent. A legnagyobb gondot azok jelentik, akik a felnőttkorba lépnek – számukra nincsenek kilátások, nincsenek munkalehetőségek, nincs bevonás különböző tevékenységekbe, és nincs Védett Foglalkoztatási Intézmény.