A vidéki, hegyvidéki és elszigetelt területek az Európai Unió területének közel 80%-át teszik ki; Európa teljes lakosságának 57%-a itt él. Ezek a területek jelentős gazdasági jelentőséggel bírnak: az európai bruttó hozzáadott érték 46%-át állítják elő. Ezen túlmenően a természeti látnivalók, a kulturális örökség részei és a történelmi emlékek többsége vidéki és hegyvidéki területeken található. Ezek a területek azonban jelentős társadalmi kihívásokkal néznek szembe. Az olyan problémák, mint az alacsony egy főre jutó bruttó hazai termék, a magas munkanélküliség, az alacsony bérek és a népesség gyors elöregedése jelentősen megterhelik a vidéki közösségeket.

“A szociális gazdaság olyan szervezeteket foglal magában, amelyek az alábbi közös alapelvek és jellemzők mentén működnek: az emberek, valamint a társadalmi és/vagy környezeti célok elsődlegessége a profittal szemben; a nyereség és a többlet nagy részének visszaforgatása a tagok/felhasználók érdekében („kollektív érdek”), illetve a társadalom egészének javára („általános érdek”) végzett tevékenységekbe; valamint a demokratikus és/vagy részvételi irányítás. Hagyományosan a szociális gazdaság fogalma négy fő szervezeti típust foglal magában, amelyek árukat és szolgáltatásokat nyújtanak tagjaik vagy a társadalom egésze számára: szövetkezetek, kölcsönös segélyező társaságok, egyesületek (beleértve a jótékonysági szervezeteket) és alapítványok. Ezek magánjellegű szervezetek, amelyek függetlenek a közhatóságoktól, és sajátos jogi formákkal rendelkeznek. A szociális vállalkozásokat ma általában a szociális gazdaság részének tekintik. A szociális vállalkozások áruk és szolgáltatások nyújtásával működnek a piacon vállalkozói és gyakran innovatív módon, miközben társadalmi és/vagy környezeti célok képezik kereskedelmi tevékenységük alapját. A nyereséget főként társadalmi céljaik megvalósítása érdekében forgatják vissza. Szervezeti és tulajdonosi működésük szintén demokratikus vagy részvételi elveken alapul, illetve a társadalmi haladást helyezi előtérbe. A szociális vállalkozások különböző jogi formákat ölthetnek az adott nemzeti kontextustól függően” (European Commission, 2021).

A társadalmi innováció olyan társadalmi változási folyamatra utal, amely azzal a képességgel jár, hogy új megoldásokat hozzon létre a kielégítetlen társadalmi szükségletekre, és lehetővé tegye a kollektív cselekvés új formáit (Sforzi et al., 2025). A társadalmi innováció képes új megközelítéseket kialakítani a vidéki térségekben jelentkező kihívások, valamint társadalmi, környezeti és gazdasági problémák kezelésére, és különböző érintettek – köztük a sérülékeny csoportok – számára nyújt előnyöket.

Az ESIRA MAP-ok rugalmas platformok, amelyek a pilot vidéki területekhez kapcsolódó személyekből állnak, akik egyénileg vagy intézmények (civil társadalom, politika, üzleti és akadémiai szféra) képviseletében vesznek részt, aktívan együttműködnek, és közösen határozzák meg a kihívásokat, valamint közösen hoznak létre megoldásokat az inkluzív vidéki fejlődés elérésének közös céljával, innovatív szociális gazdasági kezdeményezéseken keresztül. A MAP-ok kulcsszereplők a társadalmi innováció előmozdításában saját vidéki térségeikben, és hosszú távú erőforrásokként képesek új projektek, szakpolitikai folyamatok és közösségvezérelt kezdeményezések aktiválására, bővítésére és mozgósítására (Marcos et al., 2025).