A tanulmány a litvániai Druskininkai fürdővárosát vizsgálja, mint olyan elemzésre alkalmas esetet, amely bemutatja, hogyan értelmezik újra a közösségi kezdeményezések a kulturális örökséget a társadalmi innováció és a gazdasági diverzifikáció alapjaként. A vidéki örökség szolgáltatásalapú hasznosítását olyan összekötő mechanizmusként értelmezi, amely kapcsolatot teremt a közösségek által irányított kísérletezés, a szolgáltatások létrehozása és az intézményesült szociális gazdasági struktúrák között.